Mesterpedagógusi esetleírások 6.

Nyomtatás

 

Kedves Kolléga!

 

Az alábbi írás stílusából talán már felismeri, hogy a szerzőtől nem először mutatunk be tanulságos esetet. De valószínűleg utoljára. Utoljára, mert szomorúságomra eljutott hozzám a hír: a kolléga január 1-jétől nem mesterpedagógus. Lelkesen, szakmai elkötelezettséggel, a szabályokra és a résztvevőkre is figyelve, lelkiismeretesen végezte a minősítéssel és a tanfelügyelettel kapcsolatos feladatait. Talán ez volt a baj. Talán túl jól tette a dolgát, ezért számtalan kirendelése volt, ennek következtében nem maradt elegendő ideje a regenerálódásra, az egyéb oktatással kapcsolatos, vezetői feladataira. Valamiről  ezért le kellett mondania, ez pedig a mesterpedagógusi státusz volt, mivel a nevelőtestületét nem szerette volna cserben hagyni.

Az esetleírás egy ponton kapcsolódik a múlt hetihez: itt is központi személy a gyakornok, aki a végén kiváló minősítést szerez. Annyi eltérés azonban kézzelfogható, hogy a korábbi leírás alanya nem tudta, hogy a minősítési eljárása milyen kanyarokon keresztül valósult meg, esetünkben már a bemutatón „sikerült” fokozni a gyakornok kolléga kínjait. Megzavarni egy gyakornok minősítése alatti tevékenységét olyan, mintha a bírósági ülnök állandóan közbeszólna a védőbeszédnek. Jogtalan, oktalan és modortalan.

Csak azt kérem, amit saját kollégáimnak is mondani szoktam: annyit engedjetek meg magatoknak másokkal szemben, amennyit ti is jó szívvel el tudtok fogadni!

Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

címünkre. Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.

Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

 

Sonkád, 2018. január 28.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 

Csoportmunka

 

Fiatal gyakornok kollégám minősítő vizsgáján történt a következő eset. Intézményvezetőként az intézményi delegált feladatait láttam el. Az órák előtti előzetes ismerkedő beszélgetésen, melynek célja a csoport bemutatása és a látogatásra kerülő tanórák elhelyezése a pedagógiai folyamatban, a szakos szakértő kolléga kedvesen, de rendkívül vehemensen olyan kérdésekkel bombázta a kollégát, amelyek véleményem szerint a portfólióvédésre, esetleg az óra utáni megbeszélésre valók. Azt gondolom, hogy ez a „lerohanás” kedvezőtlen egy pályakezdő pedagógus számára, aki a rá váró feladatra szeretne koncentrálni és kellőképpen izgul. (Egyébként úgy tapasztaltam, hogy valamennyi pedagógus feszült az órái előtt.) Végre elindultunk az óralátogatás színhelyére, melyen a bizottság elnöke is részt vett. A tanteremben a 10.-es tanulók körasztaloknál helyezkedtek el, a bizottság tagjainak székek voltak előkészítve. A szakos szakértő kolléga pillanatnyi tanácstalanság után az egyik tanulócsoporthoz húzta a székét, azzal a megjegyzéssel, hogy asztalnál szeretne jegyzetelni. A tanulók összenéztek, de helyet adtak neki. A minősülő kolléga szemmel láthatóan zavarba jött. A „mi szakértőnk” a tanítási óra alatt nem csak jegyzetelt, hanem bekapcsolódott a csoportmunkába, eszmét cserélt a tanulókkal, időnként poénos megjegyzéseket tett.  Bár nem tartottam helyén valónak a dolgot, de arra gondoltam, a gyakornokunk érdekében nem teszek lépéseket. A második órára bekészítettünk egy asztalt a szakértő számára. Sajnos a minősülő kollégám, aki kiváló pedagógusszemélyiség, érzékeny, nyitott, lelkiismeretes, egyszóval remek pedagógus, bár 90% fölötti értékelést kapott, mégis nagyon rosszul élte meg a minősítését.

 

Tanulság? Van. Véleményem szerint a bizottság elnökének lett volna a feladata a szakos szakértő figyelmeztetése, a jogszerű és etikus viselkedés betartatása. Az intézményi delegált egyenrangú tagja a bizottságnak, de óhatatlanul is függő helyzetben érzi magát, hiszen ő a házigazda. Nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy a bizottsági tagok szokatlan és váratlan viselkedéssel (pl. bizalmaskodás) zavarba hozhatják a minősülő pedagógust, veszélyeztetve ezzel az eljárás eredményességét. És akkor még nem is beszéltünk a maradandó negatív emlékről. Inkább készítsünk be egy asztalt!

 

Saturday the 26th. Sonkádi szabadegyetem. Joomla 3.0 templates. All rights reserved.