optionen handel.

Mesterpedagógusi esetleírások 14.

Létrehozva 2018. április 22. (vasárnap) Írta: Iszák Tibor

 

Kedves Kolléga!

 

Ezennel akkor vége. Persze nem mindennek, csak a Mesterpedagógusi esetleírások sorozatnak. Az utolsót olvashatja Kedves Kolléga, vagy az utolsó kettőt. Kinek melyik meghatározás szimpatikusabb…

Az ember már csak olyan, hogy egy sorozat befejezését – legyen az könyv vagy még inkább film – szereti valami „nagy durranással” lezárni. Ezt a minősítést nem szeretném az alábbi írásokra alkalmazni – hiszen azzal degradálnám a korábbiakat -, de az kijelenthető, hogy látványos az eltérés a megelőző 13 esetleíráshoz képest.

Az azonnal szembetűnő különbség, hogy egymás alatt kettő szöveget jelentetünk meg. Két esetleírás, egy eset, két oldalról bemutatva. Tanfelügyelő és „tanfelügyelt” leírása egy azon eljárásról. És főleg a véleményük mindennek körülményeiről.

Igazság szerint kollégáimmal vadásztunk arra, hogy bemutathassunk egy esetet mindkét szemszögből, de ekkora szerencsére nem is számítottunk. Vegyük sorba a sajátságokat. A vezetői tanfelügyeleti eljárásban érintett mindkét intézményvezető egyben mesterpedagógus is. Évtizedes ismerettség, szakmai kapcsolat fűzi össze őket. Egyazon vezető körhöz tartoznak, hiszen egy tankerületen belül található a két intézmény, melyet vezetnek. Elárulom: tudom, hogy melyekről van szó (mindkettőben megfordultam korábban), és légvonalban tényleg nem több a távolság közöttük, mint 500 méter. Mit is mondhatnék: tényleg az élet a legnagyobb rendező. Azért ha még testvérek(!?) is lennének…

Milyen erőknek kellett felszabadulniuk a rendező szoftver legmélyebb bugyraiban, hogy ezt a helyzetet előállítsák? Milyen meggondolások alapján nem történt meg ennek a felülvizsgálata? Milyen nagyszerű szakmai és emberi hozzáállás kellett az érintettektől, hogy ezt a helyzetet profin kezeljék?  Igazából mindegy is. A lényeg az, hogy Ön elé tárhatom mindezt.

A végéhez ért tehát a Mesterpedagógusi esetleírások sorozatunk, ezért sem várunk most hozzászólásokat, további írásokat. Köszönöm minden kollégának az aktivitást az írás és olvasás területén egyaránt.

Remélem, az elmúlt időszakban elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentettünk meg, és általuk segíthettük az Ön szakmai épülését.

 Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

 

Sonkád, 2018. április 22.

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 


  

Ha a szakértő a szomszéd várba megy…

 

Nemrégiben földrajzilag igazán közeli helyen kaptam tanfelügyelői feladatot, hiszen ha jól kihúzom magam, akkor át tudok integetni az iskolánk ablakából a szomszéd intézménybe. Vezető tanfelügyelő voltam a szomszéd iskola intézményvezetőjének ellenőrzésében. Több, mint tíz éve ismerjük egymást, és nagyon jó kapcsolatban vagyunk, így igazán különleges volt ez a látogatás. A dokumentumok tanulmányozásakor szinte hallottam a kolléganőm hangját, tehát mondhatom, hogy koherens volt minden leírt mondat a vezető szóbeli kommunikációjával. Azonban nem lennék teljesen őszinte, ha azt állítanám, hogy nem voltak olyan tapasztalataim, amelyek eltértek az elvárásaimtól, a korábbi tapasztalatok alapján alkotott elképzeléseimtől.

A helyszíni látogatás is baráti hangulatban telt, a vezetői interjú során nagyon meggondoltam a kérdéseimet, hiszen nem biztos, hogy szélesre tárva az iskolánk kapuját éppen a „szomszéd vár” intézményvezetőjének akarjuk részletesen elmondani, például, hogy mit teszünk azért, hogy az iskolánk keresett legyen. Főleg akkor nem, ha a földrajzi közelség miatt, ugyanazokat a kiváló tanulókat szeretnénk felvenni.

Természetesen ugyanahhoz a tankerületi központhoz tartozunk, és a szakmai igazgatóhelyettes asszony mindkettőnkkel azonos, jó kapcsolatban van. Ő volt jelen és vállalta a fenntartói interjút. Nem volt számára sem kellemes a kolléganőt nekem, a szomszéd iskola vezetőjének értékelni, annak ellenére sem, hogy csak pozitívumokat fogalmazott meg.

Hasonló helyzet állt elő, amikor a vezetőtársakkal folytattunk interjút, hiszen őket is jól ismertem, évek óta találkozunk különböző megbeszéléseken, egyeztetünk a közös ügyekben. Természetesen jól esett hallgatni mennyire tisztelik az intézményvezetőjüket, szinte versenyben méltatták az elmúlt években elért eredményeit.

Nem tudom, hogy vajon megfogalmazott volna valaki építő kritikát a bizottság tagjai közül, ha nem ez a helyzet?  Lehetséges, hogy igen, ami nyilván építő jellegű lehet az elismerő szavak mellett, hiszen ez a vezetői tanfelügyelet lényege. Ráadásul az intézményvezető nyitott is erre. Ezek most elmaradtak, inkább feszengtünk egész délelőtt, hogy minden eleme megvalósuljon a látogatási napnak, szabályszerűen járjunk el.

Ehhez már tényleg csak hab a tortán, hogy a másik tanfelügyelő, a kolléganőm volt, akinek egyáltalán nincs vezetői gyakorlata, így már a felkészülésünk idején azt kérte, hogy minden interjút vezessek, és Ő majd jegyzetel.

Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy megannyi karót nyelt ember, a szabályok szerint eljárva töltötte a délelőttöt, szeretném leszögezni, hogy a formalitások után, közösen megfogalmaztuk az alábbi javaslatainkat.

Egyetlen szakértő sem kapjon a saját tankerületében vezetői tanfelügyeletre és intézmény értékelésre megbízást, mert ez nem képes olyan mértékben betölteni a funkcióját, ahogyan erre szükség van.

Törekedni kell arra, hogy a vezetői tanfelügyeletnél mindkét szakértőnek legyen vezetői gyakorlata.

Véleményünk szerint az első javaslatunk nem megoldható a szakértők összeférhetetlenségi nyilatkozatával, mert ez egyes esetekben közel 50 intézmény is lehet.

 


 

Az asztal másik oldala, avagy vezetői tanfelügyelet egy szakértőnél…

 

Évek óta lelkesen és örömmel végzem szakértői munkámat, különösen azért, mert minden alkalommal új kollégákat, új vezetőket, új intézményeket ismerhetek meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyszerű pedagógusokkal kerülhettem kapcsolatba, szakmai munkámat rengeteg tapasztalattal bővíthettem, és minden alkalommal tanultam valami újat.

Az élet (vagy a számítógép?) úgy hozta, hogy az eltelt évek alatt csak minősítési eljárásban működtem közre, néhány kivétellel szakos szakértőként. Úgy tűnik, zenész kollégáim kevésbé lelkesedtek a szakértővé válás néha rögös folyamatáért. Volt szerencsém mesterpedagógus pályázat értékelésében is részt venni, de a tanfelügyelet valahogy kimaradt.

Majd megérkezett az értesítés, hogy ebben az évben mint vezető veszek részt az eljárásban, majd az általam vezetett intézményben is tanfelügyelet lesz.

Szerencsére az önértékelésem az előző tanévben megtörtént, az önfejlesztési tervemet feltöltöttem.

Vezető kollégáimmal igyekeztünk 2018-ra is feltölteni a vizsgált dokumentumokat. Tudtam, hogy nem kell aggódnom, hiszen az alapdokumentumok egymásra épülnek, és minden éves tervezésnek ezek szolgálnak alapjául, valamint az előző évek értékeléseinek elemzése. Mégis komoly izgalommal vártam az értékelés kezdetét, és a vezető tanfelügyelő jelentkezését.

Meghökkenve láttam, hogy az eljárást vezető tanfelügyelő egy tankerületi vezetőtársam, akinek az intézménye alig 500 méterre van a mienktől.

Örültem neki, hiszen kifejezetten harmonikus szakmai kapcsolatot ápolunk, merünk egymástól kérdezni, tanácsot kérni. Nálam tapasztaltabb vezető, rengeteget tanultam Tőle. Mégis különös érzéseim voltak. Hiszen eddig olyan szakmai kérdéseket osztottunk meg egymással, amelyeknek szükségét éreztük. Vajon jó-e, ha azonos tankerületben dolgozó vezető kénytelen „meztelenre vetkőzni” egy közvetlen kollégája előtt?

Ez azt hiszem, a fenntartó képviselőjét is nehéz helyzetbe hozta.

Komoly intelligenciát feltételezett mindkét fél részéről.

Ettől a kissé furcsa helyzettől eltekintve, kizárólag csak kellemes élményeket szereztem a helyszíni látogatás során. Mondhatom, hogy kellemes szakmai beszélgetés kerekedett, s közben észre sem vettük, hogy válaszoltam a feltett kérdésekre. Vezetőtársaim hasonló érzésekkel élték meg az interjút.

Szakértői látogatásaim során, vagy ha saját kollégám esetében vagyok jelen akár minősítésen, akár tanfelügyeleten, vagy önértékelésen, igyekszem olyan helyzetet teremteni, hogy az érintett kolléga ünnepként élje meg az adott napot. Öröm hallgatni, hogy a kollégák milyen lelkesen beszélnek a saját munkájukról, pályájukról,

Azt hiszem, én is valami hasonlót éreztem a furcsa helyzet ellenére is. J

Thursday the 26th. Sonkádi szabadegyetem. Joomla 3.0 templates. All rights reserved.