Mesterpedagógusi esetleírások 8.
Kedves Kolléga!
Ismét egy új szerző írását mutatom be. A kolléga több évtizede kiváló szakembere, példamutató elméleti és gyakorlati művelője a köznevelés egyik intézménytípusában folyó munkának. Minden bizonnyal ennek (is) köszönhető, hogy aktív résztvevő volt a minősítés rendszerének kidolgozásában.
Az alábbi írás rövid, ám annál nagyobb tartalommal bír. Félbeszakadt egy minősítési eljárás – örökre – és ez nagy megelégedettségére szolgál minden résztvevőnek. Furcsán hangzik, de igaz. A megelégedettség mellett azért felvet néhány kérdést is. Hogyan juthatott el a folyamat idáig? Hogy nem vette észre senki korábban az adatok alapján az egyértelmű tényeket? És nem mellesleg, ha időben történik intézkedés, az érintett kolléga nem keres éveken keresztül havi több tízezer forinttal kevesebbet…
Természetesen az előbbi felvetéseimtől függetlenül meg kell hajolnunk az éles szem, a jogszabályok magas szintű ismerete és a határozott kiállás előtt.
Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címünkre.
Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.
Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.
Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!
Sonkád, 2018. február 18.
Üdvözlettel:
Iszák Tibor
polgármester
Példa a hatékony együttműködésre
Minősítő vizsgán való közreműködésre kaptam megbízást szakos szakértőként. A portfólió megnyitása után első áttekintéskor megállapítottam, hogy a feltöltött dokumentumok megfelelnek az aktuális jogszabályi előírásnak, a 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendeletnek és a tartalmi követelményeknek –Kiegészítő Útmutató az adott szakterülethez-.
A minősítőbizottság elnöke felvette a kapcsolatot velem és az intézmény vezetőjével, az intézményi delegálttal.
A minősítendő pedagógus szakmai önéletrajzát, életútját minden esetben alaposan és tudatosan szoktam áttanulmányozni, így történt ez esetben is. Ekkor fedeztem fel, hogy a jelenleg Gyakornok besorolású pedagógusnak már van előző munkahelyeiről több mint 6 év szakmai gyakorlata, munkatapasztalata. Így már korábban, a minősítés helyszínéül megjelölt intézménybe lépésekor neki Pedagógus I. fokozatba kellett volna kerülni. Ennek megfelelően a tervezett minősítő vizsga okafogyottá válik, hiszen már a megcélzott fokozatot a munkahelyre történő belépésekor elérte.
Felvettem a kapcsolatot az elnök szakértővel és tájékoztattam őt erről. Az elnök kolléga is megvizsgálta a helyzetet és közösen úgy döntöttünk, hogy erről tájékoztatjuk az Oktatási Hivatalt.
A Hivatal rendkívül gyorsan reagálva a helyzetre, néhány napon belül jóváhagyta a megkeresésünk jogszerűségét, felfüggesztette az eljárást. Egyidejűleg tájékoztatta az intézmény vezetőjét arról, hogy a téves besorolást korrigálják, valamint arról, hogy az eljárást ennek megfelelően megszünteti.
Megnyugtató volt számomra az elnök szakértővel való együttgondolkozás, és az a közös törekvésünk, hogy korrekt és jogszerű módon tudjuk rendezni a felmerült körülményt. Ebben mindvégig partner volt az Oktaási Hivatal és természetesen az intézmény vezetője is.
Fontosnak tartom, hogy minden, az eljárást érintő kérdésben naprakészen tájékozottak legyünk, ismerjük a jogszabályt és az eljárások tartalmi követelményeit is, melyhez az Útmutatók adnak korrekt segítséget.
Mesterpedagógusi esetleírások 10.
Kedves Kolléga!
A sorozat 10. része egy kakukktojás, mégis egy pillanatig sem gondolkodtam a közreadásán. A kolléga, aki az átélt időszak és a hozzá kapcsolódó érzéseit eljuttatta hozzám, nem mesterpedagógus, hanem a munkanapjait csoportjában élő beosztott óvodapedagógus. Rövidebben, maximális igazságtartalommal leírva: PEDAGÓGUS. Mint oly sokan…
Mit keres itt egy nem mesterpedagógus által „elkövetett” esetleírás? A válasz roppant egyszerű. Mi, mesterpedagógusok a kollégáinkért vagyunk. Azokért, akik letöltötték gyakornoki éveiket, akik Pedagógus I- II. minősítésre jelentkeznek, valamint azokért, akik közénk, mesterpedagógusok közé akarnak tartozni. Éppen ezért ne feledjük el az alább olvasható példát, mert nekünk, mesterpedagógusoknak elsősorban pedagógusnak kell lennünk. Minden egyéb, legjobb esetben is csak másodlagos.
Illik tudnunk, hogy az a kolléga, akinek a minősítési eljárásában tevékenyen részt veszünk, hogyan jutott el az eljárásig, hogyan élte azt meg, és legfőképpen utólag mit jelentett a számára. Mert ebben a folyamatban ő a fontos…
Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címünkre.
Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.
Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.
Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!
Sonkád, 2018. március 5.
Üdvözlettel:
Iszák Tibor
polgármester
„Soha ne mondd, hogy soha!”
Az idézetet szem előtt tartva, végigcsináltam!
Miért?
2014–ben jelentkeztem a minősítésre, vállalva a kihívást. A szaktanácsadó rólam alkotott pozitív véleménye erősítette bennem ezt az elhatározást. Keveset tudtam az egészről, bizonytalankodtam, végül úgy döntöttem, hogy mégsem töltöm fel a portfóliót. Be sem léptem a felületre, azt gondoltam, ezzel nem teszek rosszat. Nem gondoltam, hogy ezzel sikertelen lesz a minősítő eljárásom, vagyis meg fogok bukni.
Közben a hét évvel nyugdíj előtt álló pedagógusok automatikusan megkapták a Pedagógus II. fokozatot. Ebből én sajnos kimaradtam, mivel sikertelen volt a minősítési eljárásom.
Jelenlegi vezetőm felhívta a figyelmemet arra, hogy gyorsított eljárás keretében elkészíthetem a portfóliómat és minősülhetek. A meggyőző, pozitív biztatása ösztönzött erre az elhatározásra. Igaz, egy év múlva öregségi nyugdíjba mehetek, de a kihívás, amit a szakma iránt érzek, mindennél erősebb volt bennem. Szerettem volna megmutatni, hogy képes vagyok rá, el tudom készíteni a portfóliómat, be tudom mutatni szakmai pályafutásomat, pedagóguskompetenciáimat.
Hat teljes hét állt rendelkezésemre! A „gyorsított eljárás” gyors munkát követelt.
Az eddig szerzett szakmai tudásomat igyekeztem a portfólióba tömöríteni a számítógép segítségével.
Két éve részt vettem egy számítógépes képzésen, amelyet a jelenlegi iskolaigazgató tartott. Az ott szerzett ismeretek számomra a világ felé való nyitást is jelentették. Ezáltal gyors, változatos, szakmai munkámat is segítő információkhoz jutottam. Az ott szerzett tudásomat kamatoztatva készítettem el a portfóliómat. A kollégák segítsége is hozzájárult a cél eléréséhez. Valamennyi kollegámmal jó kapcsolatot ápolok, biztató szavaik a mai napig a fülemben csengenek.
„ Megcsinálod! „
Az egyik kiváló szakmai tudással rendelkező kolléganőm felajánlotta a csoportjában a hospitálás lehetőségét, amivel segítséget nyújtott a portfólió egy részének megírásához. Kitartásra és a családom türelmére is szükség volt ahhoz, hogy elkészüljön minden anyag.
Megcsinálom! Végig ez volt előttem.
A portfólió feltöltése után a minősítés időpontját megtudva, újra egy izgalmas időszak elé tekintettem. Közben a minősítőbizottság elnöke telefonon keresztül felvette velem a kapcsolatot. Biztató szavai, kedvessége erőt adott a további munkámhoz, felkészülésemhez.
Felkészültem a nagy napra. Számomra az államvizsga időszakát idézte fel ez a néhány hét!
A szakértővel való személyes találkozás, beszélgetés pozitív hatással volt rám, ami nyugalomra intett.
A feladatomat a csoportban már rutinosan, jól végigcsináltam. A minősítőbizottság tagjai tompították bennem a félelmet, izgalmat. A minősítés végén következett a reflektálás”, vagyis a portfólió védése. 40 év tapasztalatait, az élethosszig tartó tanulás eredményét mutathattam be egy óra alatt. Picit izgultam, de a vizsgáztatók mosolya, kedves tekintete erőt adott elakadt szavaim folytatására. Itt-ott meghatódtam kicsit. Az emlékek és a kivetített képek magukkal sodorták a gondolataimat.
Büszkeséggel tölt el az, hogy amit bemutathattam, az egy sikeres pálya mérföldkövei voltak.
Az elnök, a szakos szakértő és az intézményvezető pozitív szakmai értékelése sok erőt adott a további munkámhoz, amit a mai napig kamatoztatok. Szakmai és emberi megerősítést is kaptam azon a napon! Ennek ismeretében, tudatában minden óvodapedagógust arra buzdítok, hogy éljék át a szakmai elismerés, megerősítés örömét, mert mindenki képes rá, hogy megoldja a minősítéshez kapcsolódó feladatokat! Adjuk át tudásunkat és a tapasztalatainkat a jövő nemzedékének, mert mi is felelősek vagyunk értük.
Zárásként büszkén mondhatom el, hogy azóta három óvodapedagógus kollegának segítettem a portfólió megírásában.
Hitvallásom: „Ha azt csinálod, amit szeretsz, boldog leszel. Akármilyen akadályok gördülnek is eléd, nézz előre, éld át az örömet, csináld kitartóan és szakmai alázattal.”
Mesterpedagógusi esetleírások 7.
Kedves Kolléga!
Ez immár a hetedik az esetleírások sorozatában, azonban tény, hogy nem felel meg annak a kritériumnak, amelyet egy-egy eset leírásával kapcsolatban rögzítettünk. Mégis úgy döntöttem, hogy megjelentetem az az alábbi mesterpedagógusi szöveget.
Ennek a résznek az íróját személyesen is jól ismerem, magam kértem fel arra, hogy tapasztalatát ossza meg a nagyközönséggel. Bevallom, meglepett a választása, mert most nem egy valós élményét akarta megosztani, hanem több tapasztalatból levont következtetéseit, tépelődéseit. Ugyanakkor miért is nem jelenhetne meg ez az írás ebben a sorozatban? Nem állíthatjuk, hogy az „eset” csupán a minősítésre váró kolléga munkahelyén történhet meg, esetleg a minősítő mesterpedagógusok szakmai küzdelmeire terjedhet ki. Megítélésem szerint az „eset” része lehet a portfólió személyes megismerési folyamatának, az általa kiváltott belső vívódásnak. Nos, ezúttal egy ilyen olvasmányt adok át Önnek.
Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne, vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
címünkre. Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.
Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.
Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!
Sonkád, 2018. február 4.
Üdvözlettel:
Iszák Tibor
polgármester
Kilúgoztatott portfóliók
Nagyjából ötezer szakértő van hazánkban, pontosan ugyanennyi sors, személyiség. Különböző munkamódszerek, különböző elhivatottság. Ahogy a képzésen is megtanultuk, nem lehet teljesen objektíven végeznünk a munkánkat, de törekednünk kell az objektivitásra. Természetesen egy bizonyos szintig mindenki beleviszi a személyiségét, hiszen nem robotok, nem automaták végzik ezt a munkát, hanem ugyanolyan pedagógusok, mint akit minősítenek, ellenőriznek.
A portfóliókra vannak előírások, vannak kötelező elemek, betartandó szabályok, de a portfólió is akkor jó, ha a pedagógus személyisége megjelenik benne, ha különbözik az útmutatóban található példáktól, ha nem köszönnek vissza benne szinte szó szerint az indikátorok. El szoktam gondolkodni, mikor a szakmai életútban arról olvasok, hogy a kolléga, vagy kolléganő, mennyire fontosnak tartja, hogy megtanítsa a gyerekkel az internet használatának a „kritikus és etikus módját.” Pontosan így. J Szeretem, ha én találom meg a portfólióban az indikátorokat és nem rágják bele a számba. Nem hiszek abban, hogy bizonyos kompetenciákra csak bizonyos dokumentumokban találhatok megfelelést, és biztos vagyok benne, hogy az anonimitás kérésének és a személyiségi jogok szajkózásának is vannak határai. Megdöbbentő eset számomra, hogy ismerős kolléganő tanácstalanul hív, ugyanis most tartott teljesen önkéntes portfóliós felkészítő foglalkozást egy szakértő kolléga. A nagy hatású egy órás előadás során megtudták, hogy a portfólióban nem szabad megnevezni az intézményeket, amelyekkel együttműködnek, ahová látogatást tettek esetleg a gyerekekkel, mert a megnevezésével, vagy pontos leírásával valami vélt anonimitást biztos megsért valaki. Tehát kirándultak Z erdőbe, sétáltak W parkban, meglátogatták az X osztályt Y iskolában. Ugye milyen hatásos így? Mintha egy idegen bolygón járnánk, térdig ködben.
A következő sarkalatos pont, hogy nem szabad személyre olyan utalást tenni a portfólióban, amely alapján felismerhető, kiről van szó. Tehát, ha a portfóliót készítő azt írja, hogy beszélt az intézményvezetőjével, a munkaközösségének vezetőjével, vagy ha gyakornok az illető, akkor a mentorával, máris nagy sebeket ejtett a személyiségi jogokon, hiszen ez alapján beazonosíthatók a kollégák. Ezen az ismeretlen bolygón tehát egy igazgatóval, valamilyen munkaközösség vezetőjével és valakinek a mentorával lehet csak együttműködni. Az a köd már nem is térdig ér szerintem.
Ezek után nem csoda, hogy a rémült kollégák és kolléganők gyorsan leveszik a már feltöltött dokumentumokat, rettegve javítják, arra gondolva, hogy esetleg már megnézte valaki és megtudja, hogy ők bizony köszönetet mondtak név nélkül ugyan, de beazonosíthatóan pl. a tavaly nyugdíjba ment kolléganőnek...
Ezek a portfóliók sablonosak lesznek, unalmasak, annyira biztonságosak, hogy a végén már tényleg csak keservesen pontozhatók. És ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb, hogy a pedagógus nem érzi azt, hogy jól meg tudja mutatni a munkáját, a hivatását, az életét. Fél, hiszen tudja: ez így nem az igazi. Egy kedves barátom (név nélkül, de felismerhetően) gyakran ismételt szavait szeretném felidézni. „Arra kell törekednünk, hogy úgy dolgozzunk, a pedagógus ne féljen!”
Ehhez pedig az szükséges, hogy ne kényszerítsük arra, hogy kilúgozzák, elszürkítsék a portfóliójukat. Homályos ködbe burkolják életüket, munkájukat. Lehet, hogy így is megfelelőnek fogja találni a szakértő, de nehezebb lesz mindenkinek.
Tartsuk be a szabályokat, az előírásokat, de ne találjunk ki újakat! Ha valaki változtatni szeretne, valamit nem talál megfelelőnek, akkor forduljon hivatalosan, javaslattal az Oktatási Hivatalhoz. Ne mondjunk ellentmondó dolgokat, mert ezzel csökkentjük a munkánk presztízsét és szükségtelenül nehéz helyzetbe hozzuk a kollégákat. Ezzel nem fogunk hozzájárulni a pedagógusok szakmai fejlődéséhez és nem javítjuk az oktatás eredményességét.
Ez természetesen nem befolyásol abban, hogy higgyek szakértőtársaim elhivatottságában, segítő szándékában. Bízom benne, hogy az ilyen helyzeteket is jó szándék vezérelte. Úgy gondolom, hogy országunk 150 000 pedagógusa tudatában van annak, hogy hivatásán keresztül a jövőt tartja a kezében.
Mesterpedagógusi esetleírások 5.
Kedves Kolléga!
Új szerző mutatkozik be. Nem fogom ezt minden alkalommal bejelenteni, de őt – bár nem én kértem fel az írásra – személyesen ismerem és elismerem. Majd két évtizede kiválóan irányít egy nagy gimnáziumot, melynek munkáját nemcsak a tanulók és a szülők, hanem a társadalmi és szakmai környezete is elismer. Mesterpedagógus és mester pedagógus, akinek a szavára érdemes odafigyelni.
A közönség elé tárt eset már önmagában is több tanulságot hordoz. Lehetünk úgy őszinték, hogy elfogadjuk és korrigáljuk a tévedésünk. Tanulni még a mestereknek is folyamatosan kell, és még szerencsés eset, ha erre a saját tapasztalata motiválja. Elgondolkodhatunk azon, hogy az általunk meghozott döntés vajon motiváló-e annyira, hogy további fejlődésre ösztönözzön.
Az esetleírás utolsó mondatait olvasva eszembe jutott, hogy egyik – az oktatás területén dolgozó – barátom szokta emlegetni: ha a minősítések majd 90 %-a kiváló, akkor hogy lehet a helyszíni oktatással, a közvetlen pedagógus-diák szakmai kapcsolattal baj? Szerinte e területen valami nagyon nem stimmel. Hát…
Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címünkre.
Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.
Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.
Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!
Sonkád, 2018. január 21.
Üdvözlettel:
Iszák Tibor
polgármester
Az elutasítástól a kiváló minősítésig
Az elmúlt évek szakértői feladatellátásában több olyan eset is történt, amit szívesen leírnék azért, hogy mások ne járják be ugyanazt a zsákutcát, amit nekem sikerült, hiszen az egymástól tanulást ebben a munkában is fontosnak gondolom. Az alábbi példa a nálam körültekintőbb szakértőknek nem nyújt segítséget, a többieknek azonban figyelem felhívó lehet.
Ismert tény, hogy a bizottság háromtagú és a szakos szakértő értékelése esik legnagyobb súllyal a latba. Így talán a legfontosabb dolog, hogy ebben a szerepben legyünk a legkörültekintőbbek. Most még sem erről a feladatról, hanem az elnöki szerepkörről szeretnék egy esetet leírni.
A kezdeti feladataim egyike egy általános iskolába vezetett, ahol egy számomra csak a gyermekeim életéből ismert területen kellett szakértői feladatot teljesítenem.
Gyakornok kolléga minősítő vizsgájáról van szó, aki a napköziben dolgozik és ennek megfelelően ebben a feladatkörében minősült.
Középiskolai pedagógus vagyok, így nyilván csak elnöki feladatot kaphattam. A portfólió megnyitását követően rögtön felvettem a kapcsolatot a szakos szakértővel, és kértem, hogy 1-2 napon belül legyen kedves jelezni nekem, ha valami olyat talál, ami miatt hiánypótlást kell kérnünk a pedagógustól.
Magam is olvasni kezdtem a portfóliót és bizony nagyon hiányosnak találtam a munkát. Szokatlanok voltak az egyes elemek is, furcsállottam a témaválasztást, nem találtam megfelelőnek a tematikus tervet sem.
Mivel ez egy májusi időszak volt, először csak felületesen átfutottam a portfóliót és inkább az iskolai egyéb feladataim kötötték le igazán a figyelmemet.
Hamarosan jelentkezett a szakos szakértő kollégám, aki egy nagyon komoly javaslattal állt elő. Írjunk az OH-nak, hogy ez a portfólió nem megfelelő és állítsuk le a folyamatot. Kb. ugyanazokat a problémákat fogalmazta meg, amit én is érzékeltem egy felületes olvasás után. Több dokumentum pótlására lenne szükség, így sajnos a minősítő vizsga helyszíni látogatására már sor sem kerülhet, vélte a szakos kolléganőm és én nem vitatkoztam, mert magam sem éreztem értékelésre megfelelőnek a portfóliót.
Letöltöttem a „Nyilatkozat” nevű formanyomtatványt, és igyekeztem pontosan kitölteni, hogy mihamarabb megerősítést kapjunk arra, hogy valóban alaposak az indokaink, amiért ezt a kolléganőt nem engedjük a minősítő vizsgára.
Hangsúlyozom nagyon zsúfolt időszak volt, így maximálisan elfogadtam a szakos kolléganő véleményét és nem néztem át még egyszer a portfóliót, hanem elküldtem az elutasítási kérelmet. Megbeszéltük, hogy megvárjuk a választ, addig nem értékelünk és nem adunk, nem is adhatunk tájékoztatást az intézménynek. (Számomra ez volt a legrosszabb érzés, mert az előzetes kapcsolatfelvétel alapján, tudtam, hogy készülnek az intézményi látogatásra, de a szakos szakértő kollégámmal együtt betartottuk a szabályt.)
7 nappal a látogatás napja előtt megérkezett az OH elutasító válasza, miszerint a minősítő vizsgát le kell folytatni, mert a szükséges dokumentumok benne vannak a portfólióban és a kifogásainkat az értékelésben kell érvényesíteni. (Ma is hálásan gondolok arra, hogy ezt a döntést hozták.) A választ továbbítottam a szakos szakértő kollégámnak is és megkértem, hogy ennek szellemében dolgozzunk tovább.
Itt már az alapos értékelés következett számomra is, félretéve az egyéb munkáimat. Ismét nekiláttam a tematikus tervnek és a foglalkozási terveknek és valahogy úgy tűnt, mintha egy sablont használt volna a kolléganő. Sajnos csak ekkor kezdtem utánanézni annak, hogy van-e az OH honlapon bármilyen ajánlás a napközis pedagógusok számára. VAN!
Megnéztem és alaposan leizzadtam, mert a kolléganő szinte mindenben megfelelt az ajánlásban leírtaknak. Gyorsan értesítettem a szakos szakértő kollégámat is erről a tényről.
Innentől nem részletezem a folyamatot, hiszen azt mindenki ismeri, csupán néhány fontos későbbi mozzanatot emelek ki.
A helyszíni látogatásra nagy érdeklődéssel érkeztem, mint általában mindig, mert számomra ez az igazi értékelési terep, gyerekek között látni a pedagógust. Egy gyermekszerető, jól felkészült gyakornokkal találkoztunk, aki a Tőle telhető legjobbat próbálta bemutatni nekünk.
Az intézményvezetője tárgyilagosan, de szeretettel mondott véleményt a látott foglalkozásokról és a kolléganő intézményi feladatvégzéséről.
Majd következett a végső értékelés, amelyre még a helyszínen sor került, amihez a leírt előzmények miatt ragaszkodtam. Egyeztető eljárásra nem került sor, de a szakos szakértő kolléga szerint minden indikátor kiváló szintű volt. Erre, az akkor még 77 indikátor kitalálói sem számítottak egy gyakornok esetében. (Az intézményi delegálttal, aki az intézményvezetője volt, eltért az értékelésünk a szakos kollégáétól, ugyanakkor sok helyen teljesen azonos volt.)
Az esetnek több tanulsága is van. Számomra a legfontosabb, hogy elnökként is először a szakterületi útmutató megismerésével kell kezdeni az értékelést, azóta ezt teszem.
A másik, hogy érdemes komolyan elgondolkozni azon, hogy ha az elutasítástól indulunk, akkor mi késztet bennünket arra, hogy csupa kiváló minősítést adjunk?
A harmadik, hogy mit üzenünk egy gyakornok kollégának, ha csupa kiváló értéket kap minden indikátorra? Tökéletes vagy, semmiben sem kell már fejlődnöd.
Ezzel segítünk?
Mesterpedagógusi esetleírások 6.
Kedves Kolléga!
Az alábbi írás stílusából talán már felismeri, hogy a szerzőtől nem először mutatunk be tanulságos esetet. De valószínűleg utoljára. Utoljára, mert szomorúságomra eljutott hozzám a hír: a kolléga január 1-jétől nem mesterpedagógus. Lelkesen, szakmai elkötelezettséggel, a szabályokra és a résztvevőkre is figyelve, lelkiismeretesen végezte a minősítéssel és a tanfelügyelettel kapcsolatos feladatait. Talán ez volt a baj. Talán túl jól tette a dolgát, ezért számtalan kirendelése volt, ennek következtében nem maradt elegendő ideje a regenerálódásra, az egyéb oktatással kapcsolatos, vezetői feladataira. Valamiről ezért le kellett mondania, ez pedig a mesterpedagógusi státusz volt, mivel a nevelőtestületét nem szerette volna cserben hagyni.
Az esetleírás egy ponton kapcsolódik a múlt hetihez: itt is központi személy a gyakornok, aki a végén kiváló minősítést szerez. Annyi eltérés azonban kézzelfogható, hogy a korábbi leírás alanya nem tudta, hogy a minősítési eljárása milyen kanyarokon keresztül valósult meg, esetünkben már a bemutatón „sikerült” fokozni a gyakornok kolléga kínjait. Megzavarni egy gyakornok minősítése alatti tevékenységét olyan, mintha a bírósági ülnök állandóan közbeszólna a védőbeszédnek. Jogtalan, oktalan és modortalan.
Csak azt kérem, amit saját kollégáimnak is mondani szoktam: annyit engedjetek meg magatoknak másokkal szemben, amennyit ti is jó szívvel el tudtok fogadni!
Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
címünkre. Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.
Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.
Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!
Sonkád, 2018. január 28.
Üdvözlettel:
Iszák Tibor
polgármester
Csoportmunka
Fiatal gyakornok kollégám minősítő vizsgáján történt a következő eset. Intézményvezetőként az intézményi delegált feladatait láttam el. Az órák előtti előzetes ismerkedő beszélgetésen, melynek célja a csoport bemutatása és a látogatásra kerülő tanórák elhelyezése a pedagógiai folyamatban, a szakos szakértő kolléga kedvesen, de rendkívül vehemensen olyan kérdésekkel bombázta a kollégát, amelyek véleményem szerint a portfólióvédésre, esetleg az óra utáni megbeszélésre valók. Azt gondolom, hogy ez a „lerohanás” kedvezőtlen egy pályakezdő pedagógus számára, aki a rá váró feladatra szeretne koncentrálni és kellőképpen izgul. (Egyébként úgy tapasztaltam, hogy valamennyi pedagógus feszült az órái előtt.) Végre elindultunk az óralátogatás színhelyére, melyen a bizottság elnöke is részt vett. A tanteremben a 10.-es tanulók körasztaloknál helyezkedtek el, a bizottság tagjainak székek voltak előkészítve. A szakos szakértő kolléga pillanatnyi tanácstalanság után az egyik tanulócsoporthoz húzta a székét, azzal a megjegyzéssel, hogy asztalnál szeretne jegyzetelni. A tanulók összenéztek, de helyet adtak neki. A minősülő kolléga szemmel láthatóan zavarba jött. A „mi szakértőnk” a tanítási óra alatt nem csak jegyzetelt, hanem bekapcsolódott a csoportmunkába, eszmét cserélt a tanulókkal, időnként poénos megjegyzéseket tett. Bár nem tartottam helyén valónak a dolgot, de arra gondoltam, a gyakornokunk érdekében nem teszek lépéseket. A második órára bekészítettünk egy asztalt a szakértő számára. Sajnos a minősülő kollégám, aki kiváló pedagógusszemélyiség, érzékeny, nyitott, lelkiismeretes, egyszóval remek pedagógus, bár 90% fölötti értékelést kapott, mégis nagyon rosszul élte meg a minősítését.
Tanulság? Van. Véleményem szerint a bizottság elnökének lett volna a feladata a szakos szakértő figyelmeztetése, a jogszerű és etikus viselkedés betartatása. Az intézményi delegált egyenrangú tagja a bizottságnak, de óhatatlanul is függő helyzetben érzi magát, hiszen ő a házigazda. Nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy a bizottsági tagok szokatlan és váratlan viselkedéssel (pl. bizalmaskodás) zavarba hozhatják a minősülő pedagógust, veszélyeztetve ezzel az eljárás eredményességét. És akkor még nem is beszéltünk a maradandó negatív emlékről. Inkább készítsünk be egy asztalt!