Mesterpedagógusi esetleírások 10.

Nyomtatás

 

Kedves Kolléga!

 

A sorozat 10. része egy kakukktojás, mégis egy pillanatig sem gondolkodtam a közreadásán. A kolléga, aki az átélt időszak és a hozzá kapcsolódó érzéseit eljuttatta hozzám, nem mesterpedagógus, hanem a munkanapjait csoportjában élő beosztott óvodapedagógus. Rövidebben, maximális igazságtartalommal leírva: PEDAGÓGUS. Mint oly sokan…

Mit keres itt egy nem mesterpedagógus által „elkövetett” esetleírás? A válasz roppant egyszerű. Mi, mesterpedagógusok a kollégáinkért vagyunk. Azokért, akik letöltötték gyakornoki éveiket, akik Pedagógus I- II. minősítésre jelentkeznek, valamint azokért, akik közénk, mesterpedagógusok közé akarnak tartozni. Éppen ezért ne feledjük el az alább olvasható példát, mert nekünk, mesterpedagógusoknak elsősorban pedagógusnak kell lennünk. Minden egyéb, legjobb esetben is csak másodlagos.

Illik tudnunk, hogy az a kolléga, akinek a minősítési eljárásában tevékenyen részt veszünk, hogyan jutott el az eljárásig, hogyan élte azt meg, és legfőképpen utólag mit jelentett a számára. Mert ebben a folyamatban ő a fontos…

Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címünkre.

Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.

Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

                                  

Sonkád, 2018. március 5.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 


 

Soha ne mondd, hogy soha!

 

Az idézetet szem előtt tartva, végigcsináltam!

Miért?

2014–ben jelentkeztem a minősítésre, vállalva a kihívást. A szaktanácsadó rólam alkotott pozitív véleménye erősítette bennem ezt az elhatározást. Keveset tudtam az egészről, bizonytalankodtam, végül úgy döntöttem, hogy mégsem töltöm fel a portfóliót. Be sem léptem a felületre, azt gondoltam, ezzel nem teszek rosszat. Nem gondoltam, hogy ezzel sikertelen lesz a minősítő eljárásom, vagyis meg fogok bukni.

Közben a hét évvel nyugdíj előtt álló pedagógusok automatikusan megkapták a Pedagógus II. fokozatot. Ebből én sajnos kimaradtam, mivel sikertelen volt a minősítési eljárásom.

Jelenlegi vezetőm felhívta a figyelmemet arra, hogy gyorsított eljárás keretében elkészíthetem a portfóliómat és minősülhetek. A meggyőző, pozitív biztatása ösztönzött erre az elhatározásra. Igaz, egy év múlva öregségi nyugdíjba mehetek, de a kihívás, amit a szakma iránt érzek, mindennél erősebb volt bennem. Szerettem volna megmutatni, hogy képes vagyok rá, el tudom készíteni a portfóliómat, be tudom mutatni szakmai pályafutásomat, pedagóguskompetenciáimat.

Hat teljes hét állt rendelkezésemre! A „gyorsított eljárás” gyors munkát követelt.

Az eddig szerzett szakmai tudásomat igyekeztem a portfólióba tömöríteni a számítógép segítségével.

Két éve részt vettem egy számítógépes képzésen, amelyet a jelenlegi iskolaigazgató tartott. Az ott szerzett ismeretek számomra a világ felé való nyitást is jelentették. Ezáltal gyors, változatos, szakmai munkámat is segítő információkhoz jutottam. Az ott szerzett tudásomat kamatoztatva készítettem el a portfóliómat. A kollégák segítsége is hozzájárult a cél eléréséhez. Valamennyi kollegámmal jó kapcsolatot ápolok, biztató szavaik a mai napig a fülemben csengenek.

„ Megcsinálod! „

Az egyik kiváló szakmai tudással rendelkező kolléganőm felajánlotta a csoportjában a hospitálás lehetőségét, amivel segítséget nyújtott a portfólió egy részének megírásához. Kitartásra és a családom türelmére is szükség volt ahhoz, hogy elkészüljön minden anyag.

Megcsinálom! Végig ez volt előttem.

A portfólió feltöltése után a minősítés időpontját megtudva, újra egy izgalmas időszak elé tekintettem. Közben a minősítőbizottság elnöke telefonon keresztül felvette velem a kapcsolatot. Biztató szavai, kedvessége erőt adott a további munkámhoz, felkészülésemhez.

Felkészültem a nagy napra. Számomra az államvizsga időszakát idézte fel ez a néhány hét!

A szakértővel való személyes találkozás, beszélgetés pozitív hatással volt rám, ami nyugalomra intett.

A feladatomat a csoportban már rutinosan, jól végigcsináltam. A minősítőbizottság tagjai tompították bennem a félelmet, izgalmat. A minősítés végén következett a reflektálás”, vagyis a portfólió védése. 40 év tapasztalatait, az élethosszig tartó tanulás eredményét mutathattam be egy óra alatt. Picit izgultam, de a vizsgáztatók mosolya, kedves tekintete erőt adott elakadt szavaim folytatására. Itt-ott meghatódtam kicsit. Az emlékek és a kivetített képek magukkal sodorták a gondolataimat.

Büszkeséggel tölt el az, hogy amit bemutathattam, az egy sikeres pálya mérföldkövei voltak.

Az elnök, a szakos szakértő és az intézményvezető pozitív szakmai értékelése sok erőt adott a további munkámhoz, amit a mai napig kamatoztatok. Szakmai és emberi megerősítést is kaptam azon a napon! Ennek ismeretében, tudatában minden óvodapedagógust arra buzdítok, hogy éljék át a szakmai elismerés, megerősítés örömét, mert mindenki képes rá, hogy megoldja a minősítéshez kapcsolódó feladatokat! Adjuk át tudásunkat és a tapasztalatainkat a jövő nemzedékének, mert mi is felelősek vagyunk értük.

Zárásként büszkén mondhatom el, hogy azóta három óvodapedagógus kollegának segítettem a portfólió megírásában.

Hitvallásom: „Ha azt csinálod, amit szeretsz, boldog leszel. Akármilyen akadályok gördülnek is eléd, nézz előre, éld át az örömet, csináld kitartóan és szakmai alázattal.”

Thursday the 28th. Sonkádi szabadegyetem. Joomla 3.0 templates. All rights reserved.