Mesterpedagógusi esetleírások 9.

Nyomtatás

 

Kedves Kolléga!

 

Ismét egy új szerző írását jelentetem meg. A most bemutatott kolléga is több évtizede kiváló szakembere, gyakorlati művelője a köznevelés egyik intézménytípusában folyó munkának. Minden bizonnyal ennek (is) köszönhető, hogy intézményvezetőként áll helyt a mindennapokban egy sok munkát és türelmet kívánó környezetben.

Nem tervezett, de mégis akad hasonlóság a múlt héten bemutatott esettel. Ez az alábbi írás is rövid, ám annál nagyobb tartalommal bír. A bemutatott példában is félbeszakadt – kétszer is- egy minősítési eljárás, de azután folytatódott és a végkifejlet nagy megelégedettségére szolgált minden résztvevőnek. A „kényszerszünetek” okai azok, amelyek szokatlanok. Magam is pedagógus és egyben társadalmi megbízatású polgármester is vagyok. Elgondolkodtam, hogy ha - bármelyik szerepben – érintett lennék, hogyan is járnék el? Részletezni nem szeretném, de nem így.

Természetesen a saját álláspontomtól függetlenül elismerésem kell kifejeznem a minősítő bizottság tagjainak a szakszerűségen túlmutató türelmükért, megértésükért.

Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címünkre.

Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.

Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

 

Sonkád, 2018. február 26.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 


 

Szakértő kalandjai Szentgotthárdon innen Szombathelyen túl

 

Szakértői tevékenységem kezdetén, 2015 márciusában a fővárosból többször kirendeltek Vas megye különböző településeire. Betöltöttem elnöki és szakos szerepkört is.

Második kirendelésre készültem, amikor szembesültem a ténnyel: vagy hajnalban autózom át a Dunántúlt, vagy előző este kell megszállnom a közelben. A településen nem találtam kiadó szállást, ezét a szomszéd város kényelmes szállójában foglaltam szobát. Reggel távolsági busszal mentem a rendezett, szép településre. A buszon találkoztam elnök kollégámmal, így együtt érkeztünk az iskolába.                                                                                                                 

A bizottság a munkáját az egyik szertárban végezte, ahol minden eszközt a rendelkezésünkre bocsájtottak. Az intézmény vezetője köszöntött minket, majd megjegyezte, milyen korán megérkeztünk, későbbre vártak bennünket. Az intézményi delegált szerepét az igazgatóhelyettes kolléga látta el. A 6. és 7. osztályban két kimagaslóan jó tanórát láttunk.  Visszamentünk a szertárba, ahol a bizottság az óralátogatások megbeszélésére készült. Ekkor közölte velünk a kolléga, hogy most ő a tantestület többi tagjával elmegy a polgármester feleségének a temetésére. Elnézést kért, de sietnie kell a temetésre. Először néma csendben álltunk egymással szemben. Az elnök arcán döbbenetet láttam, valószínű, hasonló kifejezés ült ki az én arcomra is.

Volt időnk felkészülni, megvitattuk az órákon látottakat, megebédeltünk, és türelmesen vártuk a minősítés folytatását. Bő másfél óra után folytatódhatott az eljárás. Eljutottunk a portfolió védéséhez, átmentünk a számítástechnika tanterembe. Láttuk, hogy a pedagógus zavartan a zsebeiben kotorászik, majd közölte, hogy a másik nadrágjának a zsebében maradt a pendrive, amin pedagógus pályájának bemutatója van. 20 perc várakozás után folytattuk a minősítési eljárást. A pedagógus magas színvonalú órái után egy tartalmas, sokrétű életpályát láttunk, a minősítés sikeresen zárult.

A települést 18 óra előtt pár perccel hagytuk el. Éjjel 11.30 körül értem haza. Reménykedtem, hogy a következő minősítéseim napján nem lesz prominens személy temetése, születésnapja, házasságkötése.