Mesterpedagógusi esetleírások 4.

 

Kedves Kolléga!

 

Mióta elkezdtük a Mesterpedagógusi esetleírások sorozatunkat, új tapasztalatokat szereztünk a honlap látogatottságáról. Nem lett kevesebb az olvasóink száma, de egészen megváltoztak az egyéb látogatottsági mutatók. Immár többen olvassák az írásokat hétköznap, mint szombaton és vasárnap. Hétvégén napközben folyamatosan 50-70 kolléga látogatja az oldalainkat (este már kevesebben), ugyanakkor a hétköznapokon élesen elkülönül keresettség szempontjából a délelőtt és a délután.

Reggelenként már hat óra előtt meghaladjuk a száz olvasót, majd ez a szám nyolc óráig 250-330 közöttire emelkedik, és egészen délután kettő óráig tartja a mintegy 150 fős átlagot. Ezt követően egészen estig visszaesik 15-30 követőre a létszám, majd egy rövid időre ismét felugrik ennek három-négyszeresére. Persze nekünk tulajdonképpen mindegy, hogy mikor, csak kövessenek.

Meggyőződésem, hogy a legtöbbet a megtörtént esetekből lehet okulni, az azokból levont következtetésekből lehet leginkább építkezni. Azért merem ezt kijelenteni, mert saját eddigi életutam is ezt példázza. Mindig figyeltem korábbi főnökeimet, később vezetőtársaimat, hogy egy-egy nehezebb helyzetben milyen döntéseket hoznak, és azoknak milyen következményei lettek. Legtöbbet ezekből a valós eseményekből és azok elemzéséből tanultam. Fontosak a különböző vezetéselméleti könyvek, de az életből nyert valós – akár elrettentő – példák mégis hasznosabbak.

A negyedik rész íróját személyesen is jól ismerem, magam kértem fel arra, hogy egy arra alkalmas tapasztalatát ossza meg a nagyközönséggel. Bevallom, meglepett a választása, mert oly sok kirendelése közül olyan esetet választott, amely eleinte belőle is idegenkedést váltott ki. Ugyanakkor tanulság mindannyiunk számára, minden helyzetben felfedezhetjük hivatásunk szépségeit, a közkinccsé teendő példát, a nemzedékéket segítő pedagógusi személyiséget.

Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

címünkre. Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.

Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

 

Sonkád, 2018. január 15.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 

Kalandozások Meseországban

 

Mikor szakértő képzésre jelentkeztem, én is azok közé tartoztam, akik nem tudták biztosan, mi is vár rájuk. Hajtott a lelkesedés, a tudásvágy, hogy része legyek a nagy változásnak az oktatásban. A képzés során trénereim, csoporttársaim, mind azt erősítették bennem, hogy jó helyen vagyok. Sokat tanultam tőlük. Más rálátásom lett az addigi munkámra, az iskolára. Alig vártam az első megbízásokat, hogy „élesben” is kipróbáljam magam. Örültem annak, hogyan fogom majd hasznosítani a látottakat az óráimon, iskolámban.

Felső tagozatban tanító általános iskolai tanárként kicsit meghökkenve figyeltem, hogy sorozatosan óvodába osztottak be elnökként. Be kell vallanom: azon morfondíroztam, hogy nem sok iskolában hasznosítható ötletet fogok látni-hallani.

Gondosan készültem a minősítő eljárásra. Bár jól ismertem az útmutatót, úgy döntöttem a biztonság kedvéért elolvasom az óvodait is. Rá kellett jönnöm, hogy jól tettem, mert nem kevés különbség van a két dokumentumban, amire elnökként oda kellett figyelnem. A munka mellett egyre kíváncsibb lettem arra, hogy milyen az óvodai életet nem szülőként, hanem szakértőként látni.

És megtudtam.

Ez első portfólió szakmai életútja megijesztett, mert mindössze másfél oldal volt, amiben kevés indikátort találtam, és nem szerettem volna rögtön az elején túl szigorúnak lenni. A többi dokumentumot olvasva azt láttam, hogy a kolléganő csak magáról nem tud írni, de a gyerekekről, az óvónőkről, az óvodáról, a szülőkről annál többet. Egy hosszú és tartalmas életút bontakozott ki előttem. Majd egy másik és a következő... Nem tudom eldönteni, hogy minden óvónő ilyen jó, vagy nekem van szerencsém, hogy csak jókkal találkozom?

És a látogatások napja... A szakértőtársam, aki szakosként ismerős terepen járt, kinn várt az ovi előtt, hogy ne egyedül kelljen keresgélnem a megfelelő ajtókat. Mindenki barátságos, segítőkész és profi volt. A kolléganő természetesen izgult, de ez már nem látszott a gyerekek között, akik az első percekben még felénk pillantgattak, de aztán sokkal érdekesebbnek bizonyultak a játékok, színezők, mesék, énekek, mint az idegen nénik. A játék, nevetés mögött következetes munka, hozzáértés van. Hihetetlen feladat úgy tartani a tervezett időt, hogy közben a gyerekek játszanak, másik irányba indulnak, hamar kész vannak, vagy éppen lassan haladnak. És így is meg tudják csinálni! A végén mindig, mindenhol, minden a helyére került.

Szakértői munkám egyik csúcspontjaként éltem meg, amikor ahhoz a kolléganőhöz küldött a jószerencse, aki a gyermekem óvó nénije volt. Azt hittem, hogy ismerem a munkáját. Rá kellett jönnöm, hogy egészen más az, amit szülőként tapasztaltam, és egészen más, amit szakértőként láttam. Akkor az elfogultság rózsaszín fátylával a szememen, csak azt fogtam fel, hogy a kisfiam milyen ügyesen válaszol a kérdésekre, milyen szépen mondja a verset, mennyire jól érzi magát. Most azt is meg tudtam figyelni, hogy milyen komoly szakmai munka, milyen tudás, tapasztalat, mennyi emberség van a háttérben. Ügyes gyerekek (nagy része nagyon-nagyon hátrányos helyzetű), mosolygós óvó néni, segítőkész dajka, hozzáértő delegált. Minden olyan volt, ahogy megálmodja a minősítés minden szereplője, a pedagógus és a szakértők egyaránt. Távozáskor a szemem sarkából még láttam, ahogy a kolléganők nagy csokor virággal ugranak az óvó néni nyakába. (Ezt nem túl sok helyen teszik meg.)

 

Tanultam-e ezekből a minősítésekből? Nagyon sokat. Szeretetet, odafigyelést, törődést. A gyerekek, a kisgyerekkor mérhetetlen tiszteletét.