Mesterpedagógusi esetleírások 3.

 

Kedves Kolléga!

 

Először: sikeres és boldog 2018. évet kívánok mindenkinek, aki közvetlenül vagy közvetetten érintett a köznevelési közszolgálatban vagy általa.

Csak megerősíteni tudom, hogy a sorozatot több okból indítottuk el és visszük tovább. Már írtam, hogy ezzel is elő kívánjuk készíteni a Mesterpedagógusok IV. Sonkádi Szabadegyetemének egyes szakmai tartalmait. Szeretnénk továbbá erősíteni az egymástól tanulást. Be kell vallanom, hogy eddig nem volt olyan szakmai esemény, amelyből ne tanultam volna, legyen az örömteli, sikeres, illetve kudarcot jelentő, más hibája által tanulságos. Az esetleírások is ilyenek, azzal a különbséggel, hogy nem egyszeri személyes átélést jelentenek, hanem lehetőséget adnak a többszöri megismerésre és mind összetettebb elemzésre. Tulajdonképpen mindegy is, csak többek legyünk általa.

Meggyőződésem, hogy a legtöbbet a megtörtént esetekből lehet okulni, az azokból levont következtetésekből lehet leginkább építkezni. Lehetséges a „story-kat” magunkban feldolgozni és a környezetünkkel megvitatni. Lehetőséget kell biztosítani, hogy az érintett kör megismerjen bizonyos – szakmai – élethelyzeteket, és azokból okuljon, valamint felkészüljön, hogy hasonló szituációban vajon miként döntsön.

A harmadik rész íróját nem én kértem fel. Kollégánk kettő esetleírást juttatott el hozzánk, melyből az elsőt most megismertetem Önnel. A szövegben nem hajtottunk végre semmi változtatást, mert megfelelt annak az alapkövetelménynek, hogy a szereplők és az intézmény egyaránt nem felismerhető. Gondolkodásra érdemes, önkritikus történet. Külön értéke, hogy a tanulság és a következtetések bemutatásával zárul. Bevallom: magam is okultam az alábbiakból, hiszen én is hivatkozom időnként arra, hogy „be vagyok havazva”.

Amennyiben Ön az olvasottakra reagálni szeretne vagy közzé kívánja tenni a saját minősítési és/vagy tanfelügyeleti eljárási tapasztalatát, változatlanul írhat nekünk az

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

címünkre. Továbbra is várjuk közzétételre szánt levelét. A beérkezett anyagokat szükség esetén szerkesztjük, de a megjelentettek esetében a tartalom lényegén semmiképpen nem változtatunk. Amire kiemelten ügyelünk: ne legyen konkrétan beazonosítható egyetlen személy és helyszín sem. Előre köszönöm megtisztelő bizalmát, és azt, hogy részt vállal a honlap tartalmának gazdagításában.

Remélem, a következő hónapokban is elgondolkodásra alkalmas írásokat jelentethetünk meg, és általuk segíthetjük az Ön szakmai épülését.

Községünk, közösségünk várja, visszavárja Önt!

 

Sonkád, 2018. január 5.

 

Üdvözlettel:

Iszák Tibor

polgármester

 

Az ötödik nap

 

Elolvasván a honlapon közzétett eseteket és a szíves invitálást az írásra, arra késztetett, hogy osszam meg a szakértői munkám tapasztalatait, talán így is hozzájárulhatok a tevékenységünk eredményesebbé tételéhez.

Az eset teljesen hétköznapi, bárkivel megtörténhet. A szóban forgó minősítésben elnöki feladatokat láttam el. Az intézményi delegálttal és a szakos szakértővel az eljárásnak megfelelően, időben felvettem a kapcsolatot, tájékoztattam mindkét bizottsági tagot a feladatairól és a határidőkről.

Mint tudjuk, a bizottság tagjai kérdéseket fogalmaznak meg a pedagógus számára, melyet a védés előtt hét nappal rögzítenek az informatikai felületen. Az elnöknek a védés előtt öt nappal kell összesíteni és továbbítani azokat a pedagógus számára. Nos, nekem ezzel az egyszerű feladattal gyűlt meg a bajom. Mivel három hét alatt három minősítésre voltam kijelölve, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Egyik portfólióból ki, másik óralátogatásba be, szóval elég zaklatott időszakot éltem. Így elkövettem azt a hibát, hogy a kérdések összegzését a fennálló határidő utolsó napjára tartogattam.

Elérkezett a védés előtti ötödik nap, amikor azzal szembesültem, hogy a kérdéseket (rajtam kívül) csak a szakos szakértő véglegesítette. Sajnos az ő kérdéseit sem láthatom addig, amíg az intézményi delegált nem véglegesíti a saját felületét. Így hát előkerestem az intézményi delegált, történetesen az intézményvezető elérhetőségét, de csak az intézménye e-mail-címét ismertem, hiszen csak ez található az OH szervezői felületén. Hiába írtam neki levelet, ez legfeljebb az iskolatitkárig juthatott el. Az iskola a munkaidő után már telefonon sem volt elérhető, így zsákutcába jutottam. Tudtam, hogy ha nem továbbítom a pedagógusnak aznap a kérdéseket, eljárásrendi hibát vétünk. Ezért megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a szakos szakértő kollégával. Az volt a tervem, hogy elkérem a kérdéseit, és e-mailben továbbítom a pedagógusnak azokat. Sajnos nem tudtam őt sem telefonon, sem e-mailben elérni. Így nem látszott más megoldás, mint a saját kérdéseim továbbítása on-line formában a pedagógusnak. Erre 22 óráig adtam magamnak haladékot, reménykedve a csodában. Hihetetlenül megkönnyebbültem, amikor az intézményi delegált 21 óra után lezárta a felületét. A határidőt nem tartotta be, de bizonyára azt sem tudta, hogy az elnök nem tud továbblépni, amíg ő ezt meg nem teszi. Bár az eset happy enddel végződött, én kimondhatatlanul rosszul éltem meg a történteket.

 

Mi az eset tanulsága? Ne bízzunk abban, hogy mindenki betartja a számára rendelkezésre álló határidőt, és időben nézzünk utána a felületen a kérdések aktuális állapotának. Ne legyünk szemérmesek, emlékeztessük a bizottság tagjait a teendőjükre.  Ne elégedjünk meg a bizottsági tagoknak az OH szervezési felületén található hivatalos elérhetőségével, hiszen bármikor szükség lehet a közvetlen kapcsolatfelvételre. És ami a legfontosabb, ne halasszuk az ötödik napra a teendőnket!